Mathias Corvinus Collegium

Komáromy Gábor-ösztöndíj

Cook Communications

Péterfi Barbara

Péterfi Barbara1A szociális érzékenységet és a társadalmi problémák iránti érdeklődést minden bizonnyal az ELTE Társadalomtudományi Karán hallgatott nemzetközi tanulmányok szakról hozom.  Emellett 2010 szeptembere óta az ELTE kommunikáció és médiatudomány BA képzésén is hallgató vagyok.

Az egyetemi tanulmányaim mellett tavaly ősszel párhuzamosan dolgoztam a Kitekintő nevű online külpolitikai hírportálnál, illetve a Republikon Intézetben. Médiás tapasztalataimról beszélve, már középiskolásként is több írásom megjelent az otthoni megyei napilapban, a Zalai Hírlapban. Később, 2011 tavaszától pedig az az országosan harmincezer példányszámban megjelenő, Mindent az Oktatásról Hallgatóknak (MOHA) magazinnál dolgoztam több mint egy évig, külsős munkatársként. Cikkeim többsége a fiatalokat érintő közéleti kérdésekkel, illetve a (külföldi) továbbtanulási lehetőségekkel foglalkozott. Azaz mindig is vonzott az új lehetőségek felkutatása, a saját generációmért való tenni akarás.

Mindezek miatt nem is volt kérdés, hogy a Komáromy-ösztöndíj pályázatára is egy, a társadalmi problémákat és a fiatalokat (nagyjából a 18-30 éves generációt) érintő témával pályázzak. Mivel ez a generáció a jövő magyar gazdaságának és szellemi életének motorja, úgy gondolom, minden olvasó számára létfontosságú kérdés az ő problémáikat tudatosítani, és a médiában velük foglalkozni. Hiszen az ő boldogulásuk, közvetve vagy közvetlenül, de minden állampolgárt érint.

„Soha annyi fiatal nem akarta még itt hagyni az országot, mint napjainkban.” – halljuk lépten-nyomon a rádióban, a tévében és az újságokban. Ezt, a társadalmi tudatba beágyazódott megállapítást olyan közhelynek tekintett érvekkel támasztják alá, minthogy itthon fizetőssé vált a felsőoktatás, nincs elég munkahely, sőt, még munkahellyel rendelkezve is nehéz a megélhetés. Bár a fiatal, jelenleg pályakezdő, vagy még az egyetem lépcsőit taposó generáció problémáival látszólag sokat foglalkozik a sajtó, ez a téma jóval összetettebb, mint amilyennek beállítják. Például: a Hallgatói Szerződésen kívül ilyen más megoldás lenne elképzelhető – a többi európai ország példáját tanulmányozva –annak érdekében, hogy itthon tartsák a legtehetségesebb fiatalokat, akik a jövő elitjét alkothatnák az országban? Akik a kivándorlás mellett döntöttek, azoknak derogál-e diplomával a kezükben napi 8 órát mosogatni egy konyhán? Vagy: miért nem beszélünk nyíltan például arról a létező problémáról, hogy a topegyetemek diáklányainak egyre növekvő hányada finanszírozza erotikus munkából a tandíját?

Carefree Youth(?), azaz Gondtalan Ifjúság(?) című pályamunkámban az agyelszívás jelenségének hazai vonatkozásait ismertetem. Cikksorozatom tervezett célja, hogy felhívja a figyelmet az értelmiségi pályára készülő mai magyar fiatalok kortárs dilemmáira. Meggyőződésem, hogy az ő élettörténeteikből, konkrét tapasztalataikból egy páratlanul izgalmas és elgondolkodtató mozaik áll össze.